"Egy forradalmár szovjet tiszt lesz tehát a film morális hőse. Nemcsak hogy felülkerekedik a háromszög-konfliktusban, de végül még az áldozati pozíciót is kisajátítja. Bár letartóztatása megfelel a történelmi tényeknek, ez így együtt mégis furcsa. Az pedig végképp különös, hogy egy szellemi-erkölcsi rehabilitálásra váró réteg egyik tagja kerül a vádlott szerepébe. Pedig világos a jelennel való párhuzam, nem lehet kitérni előle. Oleg Menysikov korunk jellegzetes típusát formálja meg zseniálisan Mitya szerepében. A Csalóka napfény arról a sebeit nyalogató értelmiségről szól, amely progresszív gondolatok nélkül, szellemi örökségére támaszkodva igyekszik megváltóvá magasztosulni, s megfeledkezik arról, milyen készséges kegyetlenséggel gyakorolta és gyakorolja a neki juttatott hatalmat." (Forgács Iván, Filmkultúra, 1995/3.) Mitya életének fordulópontján tükörben szembesül önmagával...