Mindenki tudja: az igazán fontos dolgok nem szerepelnek a teendőlistákon. De miért is nem? Kívülről nézve Vera (Karoline Herfurth) és Wolf Küper (Tom Schilling) két gyermekükkel, Ninával (Pola Friedrichs) és Simonnal (Piet Levi Busch) áloméletet élnek: szép lakás Berlinben, a férfi biodiverzitás-kutatóként karriert fut be az ENSZ-nél, a nő a háztartás és a gyerekek mellett a fenntarthatóságra szakosodott építőmérnökként dolgozik. Közelebbről szemügyre véve azonban a dolgok egészen másképp festenek: a házasság válságban van, és mint a legtöbb pár, mindketten abban a szerencsétlen dilemmában vannak, hogy a mindennapok között zsonglőrködve úgy érzik, már nem tudnak igazságot tenni. Amikor Ninánál fejlődési elmaradást diagnosztizálnak, Wolf és Vera rájönnek, hogy valaminek alapvetően meg kell változnia. Egyik este, lefekvés előtt Nina hirtelen megszólal: „Ó, apa, bárcsak lenne egymillió percünk. Csak az igazán szép dolgokra, tudod?”. A kívánság szíven üti Wolfot, és hirtelen rájön, hogy sokkal fontosabb, hogy Nina, Vera és Simon hogy vannak, és hogy minden együtt töltött perc értékesebb, mint egy fényes karrier. Egymillió perc, 694 nap, majdnem két év. Induljunk! Először Thaiföldre, majd Izlandra. Küperék egy új, másfajta életmódot keresve indultak útnak, és minden nap újból rájönnek: minden percet csak egyszer élhetünk át.