"Azt álmodtam, hogy te azt álmodtad..." - az egyre szürreálisabb térben és időben teljesen elhomályosul a realitás és a logika. Ami biztosnak tűnik az az, hogy a nagykövet és barátai étkezéstől étkezésig élik az életüket. Sehonnan nem jöttek, és nem tartanak sehová sem. Élik a francia nagy polgárság üres, álszent, hazugságokkal átszőtt életét. Olykor már maguk sem tudják, hogy léteznek-e vagy csak szerepüket és szövegüket elfelejtett, kifütyült színészek egy színpadon.

A film szép és megejtő kommercializálása a szürrealista ábrázolásmódnak: a burzsoáziáról úgy rántja le a leplet, hogy Oscar-díjjal jutalmazzák.