Iván Mazajev író, aki rajong az orosz irodalom nagyjaiért, és szeretne a világért felelősséget érző humanista tollforgatók nyomdokaiba lépni. A Szovjetunió végnapjaiban ez nem igazán olyan cél, amely eléréséhez sorjáznának a társai, helyette értetlenség vagy közöny fogadja a nézeteit. Ő viszont azt nem érti, miként lehetséges az, hogy az emberek nem fogják fel az Isten által küldött – szerinte teljesen nyilvánvalóan világos –, apokalipszisre figyelmeztető jelek sokaságát. Ilyen például az özönvíz fenyegetése, amely egy nagyvárosi árvaház gyermekeit veszélyezteti, miközben a társadalom a bürokráciába süllyedve tétlenül vár a csodára. Mazajev polgártárs elszántan beleveti magát mentés megszervezésébe, mialatt egyre szürreálisabb helyzetekkel szembesül – például a feltámadással –, szívósan küzd a kifordult logikájú állami hivatalokkal és az alkoholba fulladó értelmiség szószátyár, ám cselekvésképtelen értelmiség képviselőivel, akiket a múlt megelevenedő nagyjai sem képesek kizökkenteni a napi szürke tespedésükből. Sőt, talán az álruhás Sátán is köztük ólálkodik, és politikusi karrierre pályázva vezeti az emberiséget a saját céljai felé? Legyen ez valóság vagy látomás, az író tudja, a feladata több, mint aminek elsőre látszik, így semmiképp nem adhatja fel. Hiszen közeleg az Armageddon...